A Long 龙 ideogrammja a róu: hús, ennivaló jeléből és egy repülő sárkány piktogramjából áll, ami ugyanúgy utal a gyermekre, ahogy a szűziességre (tóng) Jîng egy kettéosztott mező, a közepén forrással, annyit tesz Sárkány forrás |
A Longjing általános összefoglaló neve a Nyugati tó környékén termesztett teáknak, ezek három fő termőterületre tagolhatók: Xihulongjing, azaz Nyugati tó Sárkány forrás Shi Feng Longjing (Oroszlán csúcs, Sárkány forrás) és Mei Wu fekete szilva Sárkány forrás |
A Shi Feng Long Jing hivatalos temőterületei: Weng Jia Shan, Long Jing város környéke, Man Jue Long és Yang Mei Ling (Weng-Long-Man-Yang. A Longjing a Song dinasztiától folyamatosan megtalálható volt a császári udvarnak hivatalos adóként beszolgáltatandó teák jegyzékén. A Long jing legkorábbi időszakában, az északi-Song korszakában a termőterület meglehetősen keskeny volt. Illatos erdő Xiang Lin néven Lingying Alsó-Tianzhu tartományában nevelték, Fehér Felhő Bai Yun néven Felső-Tianzhuan és Kincses Felhő Bai Yun néven Gelingben már udvari teaként említették. Ezek a területek mind a mai Oroszlán-csúcs környékén voltak. Az Északi-Song ShouSheng Templomának egyik jeles szerzetese Bianchai mester és a korszak elismert költője Su Dongpo volt az, aki a különböző elnevezéstörténetek szerint az Öreg Sárkány forrás nevét összekapcsolta az itt termő teával. A Su-nak tulajdonított felirat ma is látható a Shousheng kolostor és a Tizennyolc Teafa Császári teakert közelében az Oroszlán-hegy egyik sziklájába vésve. A tizennyolc teafa a Long Jing eredeti teaklónja szintén áll és él, a róluk szedett tea a körülmények szerencsés együttállása esetén földi halandók által is megkóstolható. Lásd ezzel kapcsolatos cikkünket itt: A Ming dinasztiától kezdődően, egészen pontosan egy 1609-ben keltezett újság tudósításától kezdve már csak Sárkány forrás néven szerepel a tea és népszerűsége töretlenül nő, ami azt jelenti, hogy a tea kilépett a kolostorok falai közül és a közrendű emberek mindennapi szokásává vált. Több forrás említi az ország leghíresebb teái között. Egy Qing dinasztiabéli költő tényként írja le, hogy a tea az ország három legjobb teája között szerepel. A hírnév akkor válik véglegesen legendává, amikor Qianlong császár többször is látogatást tesz a Sárkány forrás termővidékén, s a feljegyzések szerint részletesen tájékozódik a tea elkészítését, szedését illetően, sőt együtt énekel a munkásokkal a teát dicsérve. Annyira szerette a teát, hogy a Hugong kolostorral szemben lévő kertben található tizennyolc fát császári teának nevezte el. A Sárkány forrás tea külsőre valóban különbözik minden más zöld teától. A wokban történő kézi sütésnek köszönhetően lapos, sőt nagyon lapos, csúcsos, hegyes megjelenésű ellentétben a többi, általában lekerekített teával. A Long Jing minőségi fokozatai sokfélék, néha zavarosak, vagy legalábbis zavarba ejtők. Beszélnek 13 féle és ötféle minőségi fokozatról.
|
A legjobb Long Jingek |
Ma a legjobb tea, olyan szakértők szerint, akik már helyi magán gazdaságok managerei a Shizi Feng, amit a Mei Jia Wu, és Xi Hu "Nyugati tó" követ. Mind ugyanaz a klón a híres longjing 43, de más-más termőhellyel. Mindegyik termőhelyen belül további 10-13 minőségi fokozatot szokás megkülönböztetni. A legjobb minőség egy levél + egy rügy szedésű, (enek a neve Qi Qiang -Lándzsára függesztett zászló) a következő egy rügy két levél Que She (madár, avagy verébnyelvecskék). A sárgás árnyalatot a fiatalabb levél sütése adja. A közepes vagy gyengébb minőségű long jing három levél, egy rügy, vagy rügy nélküli sötétzöld két levél erősen lapítva. Gyakori vita tárgya a long jing szedésének ideje. A szedés a Qing MIng Fesztivál (April 4-6) előtt ideális különösen a Shizi Feng esetében. A legfontosabb szabály, hogy a szedésnek az esős évszak, a "Gu Yu" előtt kell befejeződnie - ez a holdnaptár szerint április 19-21 körül van. A gondoskodó tapasztalat szerint a Long Jing szedése a Tiszta Fényesség napját megelőző harmadik napon kezdődik. Ez a kínai naptár kitüntetett napja, ami általában március végére, április elejére esik és az Északi Song dinasztiában gyökerezik, egyfajta esőünnep, tavaszi fesztivál, amikor az emberek áldozatot ajánlanak fel őseiknek. A tavaszi szedést, ami kitüntetett rügyszedés, több további szedés követ, amelyek általában alacsonyabb minőségi fokozatú, tehát magasabb számmal ellátott teát jelölnek. Még egy kis mondóka is van, ami arról szól, hogy a long jinget a Qing Ming Fesztivál idején kell szedni: "3 nappal előtte még kincs (bao); 3 nappal később már csak fű (cao). "Nyugati tó" követ. Mind ugyanaz a klón tehát más-más termőhellyel.
|
A tea szeretők a long jingnek négy érzékszervi jellegzetességét adják meg: zöld szín, intenzív illat, tiszta aroma, és gyönyörű, lapos levél. Ezek természetesen rendkívül szubjektív szempontok, mégis meglehetősen jól ragadják meg a tea különlegességének mibenlétét. A long Jing öntete ragyogó lágy sárgászöld, aromája rendkívül sokrétű; a sült gesztenyétől a frissen kaszált rétig terjedő illatok, lágy, de sziporkázóan gazdag ízek, mindenféle fanyarságtól mentesen. A felöntött levelek puhák, hegyesek, világoszöld színűek. A zöld tea előállítása rendkívül munkaigényes folyamat, kezdve az ültetvény karbantartásától a kézi rügyszedésig, a long jing esetében is magasan fekvő hegyoldalakról való leszállítástól a kézi sodrásig és az elektromos wokokban történő kézi préselésig. A wokokat a tea összetapadásának megakadályozására időnként a kínai faggyúfa tömbökbe préselt fehér gyantájával kenik. Hangzhou és a Long Jing nemzeti büszkeség, nemzeti kincs, sőt panoptikum, és bár Hangzhou milliós nagyváros, a Nyugati-tó pedig e nagyváros kirándulóhelyévé vált, olyan helyi nevezetességek, mint a híres Hu Pao forrás, vagy Vágtató Tigris Forrás sztereotípiává rögzültek. Egy ilyen elterjedt legenda szerint ez a forrás adja a legjobb vizet a Long Jing elkészítéséhez. A víz valóban édes, tiszta ízű, nagy felületi feszültséggel. Igen látványos a Long Jing szertartásos felszolgálása egy egyszerű üvegpohárban. A nagy szakértelmet követelő szertartás a legegyszerűbb eszközöket párosítja a tiszta, intenzíven illatos teával és a fiatal lányok szűzies szépségével. Üljön le Ön is, vegyen maga elé egy üvegpoharat, amiben szabadon szemlélheti a levelek és rügyek táncát és öntse fel a világ talán leghíresebb zöld teáját. Érezze az intenzív, gesztenye és dió illatot, a színeket, és amikor leszűri a teát ne felejtsen a sárkány szemébe nézni. |
Eredet legendák |
A Sárkány forrás történetét felidéző számos legenda közül a legnépszerűbb történet szerint a tea egy taoista szerzetes nevéhez köthető, aki a III.században élt a vidéken, s aki azt tanácsolta a földműveseknek, hogy az aszály elkerüléséért könyörögjenek a közeli forrásban élő sárkányhoz. A könyörgés meghallgatásra talált, az eső eleredt és a forrás mesze földön híressé vált. A kolostor egyébként ma is látható a forrás közelében. A helyiek szerint a sárkány léte felől könnyen megbizonyosodhatunk, ha egyszerűen megkavarjuk a forrás vizét, ami furcsa örvényléssel nehezebb, sűrűbb vízrétegeket hoz a felszínre. Ez azért van, mert a forrás összeköttetésben áll a tengerrel és annak mélyén lakik a sárkány. A legenda szerint ugyanezt érzékeljük, amikor poharunkban megmozgatjuk a felöntött leveleket. A Song Dinasztia idején egy idős nő élt egy Long Jing nevű faluban és teatermesztésből és eladásból élt. Egy igen szerény minőséget adó évben alig valamicske teát tudott eladni, már-már a halálra vágyott inkább, mint nyomorúságos életét továbbtengetni. Egy nap egy öregember érkezett a házához és meglátva az asszony öt ezüst oroszlánnal díszített kőmozsarát, felajánlotta, hogy megveszi. Az asszonynak mindenképpen pénzre volt szüksége, így örömmel fogadta az ajánlatot. Az öregember pedig arra kérte, várja meg, amíg segítséget szerez a szállításhoz. Ahogy az öregasszony lehajolt és belenézett a kőmozsárba lelkiismeret furdalás fogta el: legalább tisztán adjam oda neki? – gondolta, azzal hozzáfogott a mozsár kitakarításához, aminek fala tele volt régi tealevelekkel, őrölt teával és piszokkal. Amikor az öregember jó néhány segítőjével visszatért a házhoz felháborodva kérdezte az asszonyt: hova lett a mozsárból a tea? Az asszony elmondta neki, hogy csupán tisztán akarta átadni neki a régi, patinás, de szép kis malmot, mire az öreg végtelenül bosszús lett, haragosan toppantott és ráripakodott az asszonyra, hogy voltaképpen a mozsárban lévő tea érdekelte, nem pedig maga a mozsár, azzal sarkon fordult és faképnél hagyta az asszonyt, aki megrökönyödve szólni sem bírt. |
Jónéhány nappal később igazi csoda történt az asszony teaültetvényén. Az ültetvényen és azt körbevevő öreg már kiszáradt teafák mind feléledtek, rügybe borultak és úgy zöldleltek, mint ahogy még soha. A tea nem egyszerűen zöld volt, de olyan zsenge, olyan friss, amiről az asszony álmodni sem mert volna. A feléledt öreg teafákról szóló hír persze hamar elterjedt a városban és az asszonynak hamarosan nem kellett a megélhetésért aggódnia. http://www.teamuseum.cn/ |